A mese egy magasabb szintű fantáziaműködés, mint a játék. A játékban aktív szereplő, a mesében csak passzívan vesz részt, beleéli magát, belső képet alkot.
Játék során teremtő kapcsolatba lép magával: „újraalkotja önmagát”. Kezdetben mindennapi tevékenységekből merít példát: főz, telefonál, babát etet… stb. Másfél éves korban egy játék minden lehet: a kocka egyszerre telefon, vasaló, fakanál… Ez az Olyan, mintha játék.
Később saját magát helyettesíti be más szerepekbe: anya lesz, aki babát fürdet, eladó, rendőr… stb. Ilyenkor már a hétköznapi élményeit dolgozza fel, „kidolgozva” magából a félelmeket, frusztrációkat, szorongást.
A „mesehallgató viselkedés” 4-5 éves korára alakul ki, kialakul a mesei kettős tudat. Ilyenkor már tisztában van vele, hogy létezik ő maga és a mesehős, és hogy a kettő nem ugyan az, de mély átéléssel hallgatja a történetet. Ez pont olyan „munka” mint amikor a felnőtt filmet vagy színházi előadást néz.
A kettős tudat az irreális felé billen, így lesz élmény, örömforrás, feszültségoldó. Utazás a valóság és képzelet között. Ha mi olvassuk, mondjuk a mesét, a gyereknek lehetősége van a képalkotásra, míg ha tv-ben nézi, akkor ez a lehetőség elveszik.
The post A mesei kettős tudat (Kádár Annamária) appeared first on Kisbabanapló.